Kányádi Sándor a gyermekek írója és költ?je. Gazdag és szerteágazó életm?vét természetesen nem lehet egy jelz?vel leírni, de talán mégsem túlzás a kijelentés, hiszen három évtizeden át szerkesztette a Napsugár cím? gyermeklapot Kolozsvárott, gyerekeknek szóló kötetei, közkedvelt meséi, versei szinte összeszámlálhatatlanok.
Párna a kisszékre
Él? klasszikusunk idén nyolcvanéves. Nemzeti ünnepünkön, március 15-én a legmagasabb fokozatú kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vehette át. Kányádi Sándor – a hivatalos formula szerint – a magyar irodalom közösségi elv? hagyományainak folytatásáért, az erdélyi kisebbségi lét mindennapjait az anyanyelv megtartó erejével ábrázoló irodalmi munkássága elismeréseként vehette át a díjat Sólyom László államf?t?l, aki a nemzet egységének példájaként beszélt Kányádi Sándorról. Talán hozzátehet?, hogy a korosztályok között is egységet teremt, hiszen feln?ttnek és gyermeknek egyaránt szolgál okulnivalóval m?veiben. Ki is igazít, amikor a gyerekversekr?l kérdezem:
– A kolozsvári Napsugár szerkeszt?ségében mi úgy tartottuk, hogy nincs gyerekvers vagy feln?ttvers, csak vers van, és ezt vallom ma is. Olyan ez, mint egy kicsi asztal, vagy egy kicsi szék, a gyerekekhez kell méretezni, hogy felérje. Ha így sem érné fel a székr?l az asztalt, akkor párnát kell alá tenni alá, és így van ez a versek esetében is. Ha a versben olyan szavak szerepelnek, amelyeket esetleg még nem ért, akkor magyarázatot f?znek hozzá a szül?k, vagy az iskolában a tanító néni. A gyerekeknek szóló verseknek ez célja is. Egyfajta nyelvm?velés, szókincsb?vítés. Persze ez nem valami saját találmány, ez „világtalálmány”. Arthur Miller is írt gyerekeknek, és ? például összegy?jtötte azt a mintegy nyolcszáz szót, amit egy gyerek általában ismer. Ez után pedig a gyerekeknek szóló írásaiban módszeresen b?vítette ezt a szókészletet. Mi nem ezt a fajta módszerességet követtük, hanem folytattuk, amit el?deinkt?l, például Benedek Elek apótól tanultunk, vagy a népköltészetb?l merítettünk. Lehet egy nyelvet egyszer?en is beszélni, és mindig csak azt mondani, hogy „esik az es?”. De aki igazán ismeri az anyanyelvét, gazdag szókinccsel, sok kifejezést tud használni. Az es? záporozhat, suhoghat, verhet – ezeket segítenek elsajátítani a versek, már gyerekkorban is.
Mindent a maga idejében
Mi persze telhetetlenek vagyunk, és egyre csak várnánk az újabb és újabb köteteket, a meghitt, és varázslatos hangulatú író olvasó találkozókat. Kányádi Sándor azonban úgy vélekedik, mindennek meg van az ideje, mint a szalmakalapnak.
– Én úgy érzem, hogy a versírás fiatalabb korba való. Bár Illyés Gyulával ebben nem értettünk egyet, aki szerint nem tisztességes ember az, aki felhagy a versírással, én viszont amondó voltam, hogy egy bizonyos életkor után már jobb, ha az ember mással foglalatoskodik. Ekkor ? mosolyogva vállon veregetett. De hát természet dolga ez. Idén a nyolcvanadik évemet betöltöm, és tavalyel?ttig még s?r? rendszerességgel jártam író-olvasó találkozókra. Tizenöt, húsz esztend?n át évi száz ilyen alkalom is volt. Igazából ma már fáraszt az utazás, és az is igaz, hogy én sokat beszél? vagyok, és egy-egy ilyen találkozó utána „másnapos” vagyok a sok beszédt?l.
Eleven emlékek
Azok az író-olvasó találkozók azonban nem múltak, nem múlnak el nyomtalanul, és nem csak azon szerencsések számára, akik részt vehettek ezeken. Ilyen találkozók eredményeként is születhetett meg a budapesti Döbrentei téren álló Benedek Elek emlékkút, amelynek kezdeményez?je Kányádi Sándor volt. Mint mondja, amikor gyerekekkel találkozott, azt ígérte nekik, ha egy gombóc fagyi áráról lemondanak, és azt a tanító néni segítségével egybegy?jtik, megépülhet Elek apó kútja, s ?k részvényesei lesznek annak. Szabódása ellenére pedig a jöv?ben is lesz mód személyesen találkozni Kányádi Sándorral. Ilyen alkalom lesz például a Kaláka együttes jubileumi koncertsorozata, amelynek vendégeként ? is színpadra lép a Marczibányi téri M?vel?dési központban.
Forrás: kultura.hu – Nyulász Péter
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
