You Gotta Move
Könnyűnek tetszik a halál,
Mikor az élet fáj,
Az idő hurkot fon körénk,
A kéz a föld húsába váj.
Számban füstölgő dinamit.
Úgy alszom el,
Robbannom kell.
Vörös szikrát vet a hajnal.
Ha tudnék,
Már rég aludnék.
Míg ébren vártalak,
Nem volt létezésem,
Aztán megszültél, hogy elvetélj,
Idebent rémek hálnak,
A pusztító szenvedély,
Mit végnapunkon
Bíránk számon kér,
A suhogó kasza rendre leterít,
Miben végleg elszenderít:
Koporsómat mívesre gyalulom,
Míg a csend hál benne,
Bennem a nyugalom.
Ám csekély a remény,
Hogy az élet és halál
Egyugyanazon személy.
Az élettől én nem is félek,
Hisz megóvnak a remegések.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.29. @ 21:18 :: Molnár Zsolt