Molnár Zsolt : Indulnod kell

You Gotta Move

 

Könnyűnek tetszik a halál,

Mikor az élet fáj,

Az idő hurkot fon körénk,

A kéz a föld húsába váj.

 

Számban füstölgő dinamit.

Úgy alszom el,

Robbannom kell.

Vörös szikrát vet a hajnal.

 

Ha tudnék,

Már rég aludnék.

 

Míg ébren vártalak,

Nem volt létezésem,

Aztán megszültél, hogy elvetélj,

Idebent rémek hálnak,

A pusztító szenvedély,

Mit végnapunkon

Bíránk számon kér,

A suhogó kasza rendre leterít,

Miben végleg elszenderít:

Koporsómat mívesre gyalulom,

Míg a csend hál benne,

Bennem a nyugalom.

 

Ám csekély a remény,

Hogy az élet és halál

Egyugyanazon személy.

Az élettől én nem is félek,

Hisz megóvnak a remegések.

Legutóbb szerkesztette - Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 87 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.