dudás sándor : M.ORSINAK

    Friss hírem ennyi: Szolnokról haza-
    vonatozva heves zivatar
    tört a tájra, leh?lt a leveg?
    alaposan s nagy zöld legyez?k
    suhogtak: az út menti fák
    fényes levelei. Buszcsatlakozást
    nem vártam, kopott Trabantján
    elhozott “Tévés” Gabi; talán
    mondanom se kell, jólesett
    figyelme, s le kapunknál tett!
    Pár nap még, s kezded az iskolát.
    (Tanulsz még – külön – angolt, franciát? –
    nem is kérdeztem.) Ha véget ér
    a tanév, legyen – tudod, kedvemért
    egy négyesed! Ha mondják: színjeles,
    gyanús – az ember nem tökéletes.
    (Ett?l függetlenül törekedni kell
    a maximumra, én is ezt teszem.)
    Kés?bb, ki tudja, bármennyi szépet
    gondoljak neked, mit hoz az élet?!
    (Ha döntened kell, mert “reménytelen” ,
    mindvégig válaszd az életet!)
    Nagylány lettél, már nem segítek
    fürödni, de a tengersok vizet
    a kádból, ugye nem pancsolod ki?!
    (A dacból viszont nehéz kiszokni.)
    Költsél verset? Kedvemért, mi másért?
    Biztos jobb lesz, mint annyi dilettánsé!
    Csak kapjam meg, szívem hogy’ mulat!
    Tedd próbára a “Szerkeszt? urat” !
   
    Kopp… elkopott, de tövig ceruzám…
    Puszi, kisasszony.
            Választ várok ám!

Legutóbbi módosítás: 2009.08.06. @ 18:03 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.