Friss hírem ennyi: Szolnokról haza- vonatozva heves zivatar tört a tájra, leh?lt a leveg? alaposan s nagy zöld legyez?k suhogtak: az út menti fák fényes levelei. Buszcsatlakozást nem vártam, kopott Trabantján elhozott “Tévés” Gabi; talán mondanom se kell, jólesett figyelme, s le kapunknál tett! Pár nap még, s kezded az iskolát. (Tanulsz még – külön – angolt, franciát? – nem is kérdeztem.) Ha véget ér a tanév, legyen – tudod, kedvemért egy négyesed! Ha mondják: színjeles, gyanús – az ember nem tökéletes. (Ett?l függetlenül törekedni kell a maximumra, én is ezt teszem.) Kés?bb, ki tudja, bármennyi szépet gondoljak neked, mit hoz az élet?! (Ha döntened kell, mert “reménytelen” , mindvégig válaszd az életet!) Nagylány lettél, már nem segítek fürödni, de a tengersok vizet a kádból, ugye nem pancsolod ki?! (A dacból viszont nehéz kiszokni.) Költsél verset? Kedvemért, mi másért? Biztos jobb lesz, mint annyi dilettánsé! Csak kapjam meg, szívem hogy’ mulat! Tedd próbára a “Szerkeszt? urat” !
Kopp… elkopott, de tövig ceruzám… Puszi, kisasszony. Választ várok ám!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.06. @ 18:03 :: dudás sándor
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.