dudás sándor : Terv, Szárszó

        
        I.

    Elmegyünk Szárszóra,
    pár napra, pár szóra
    (ritka vendég a vers)
    fürdünk Balatonban.

    Hírlik, csupa hínár
    s kilométernyire
    gázolhatjuk, mire
    térdünk veri vize.

        II.
   
    Szárszóra sejtés
    régt?l vezetett:
    mégis halandó
    voltál, gyenge test?

    Túlél? tárgyak
    hallgatnak. Ezért
    jöttem hát, tépett,
    véres ingedért?

        III.
   
    Hittem: kényszer?,
    ideges szokás,
    de kéz a kézben
    h?s utcák során

    járva Erzsi is
    hátra-hátra néz,
    kocsi zajt szemez,
    s nyugtáz: semmi vész.

        IV.

    Alszunk. Megfordul,
    erre ébredek.
    Végignyal ajkán,
    szép álma lehet.

    Kitakart testén
    szétárad a fény.
    Kés?reggeli
    idillt fest a kép.

        V.

    Éjszaka. Vihar.
    Kinn, benn vaksötét.
    Erzsi rettegi
    elemek dühét.

    Fél. Ölelése
    heves és szoros.
    “Pisiln…” – a többit
    hozzágondolom.

    Két mennydörgés közt
    kezembe bet?z
    életem társa.
    Cikáz villámt?z.

        VI.

    Szemrehányón néz
    – ennyi szerelem!
    S adja magát, mint
    szokta rendesen.

    T?znyilait a
    Nap-téboly veti.
    B?rünk a boldog
    romlást gyöngyözi.

        VII.

    Költ? halálhely
    itt? Ugyan!
    Szelleme
    végtelenben van.
    Szerte-él?,
    mint miel?tt
    testévé lett,
    gy?jtve az id?t.

        VIII.

    Lágyan ringat
    a lassú délután
    el-elt?n?dve
    így, ebéd után.

    Partok körének
    szétfutó habok…
    Magam átadva
    mélán hallgatok.

        IX.

    (Gondjaink két sirály-
    ra bíztuk, ami fáj
    feledtük. Köszönjük
    szívességed, Mihály!)

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.