Nagyon szeretem Szegedet – sok szép nyaram emléke f?z?dik hozzá, ugyanis nagymamám Szegeden lakott…
…lakott, mondom, mert sajnos már majdnem 20 éve nem él… Utoljára a temetésén jártam ott.
Most pedig úgy alakult, hogy az el?re eltervezett kis nosztalgialátogatásból semmi sem lett – így viszont a fantáziám kezdett m?ködni… ma ébren álmodtam…
…odaálmodtam magam a szegedi ház elé, a Tábor utcába ahol Mamikám lakott…s?t nem csak hogy ott lakott – ? volt a HÁZMESTER!
…a nagy, kopott ívelt kapu, rajta az öreg rézkilincs, amit olyan nehéz volt lenyomni egy kisgyereknek…
…aztán ahogy kitárult, mögötte felt?nt az íves hosszú h?vös kapualj…
…most is orromban érzem azt a semmihez sem hasonlítható szagot – mely nem kellemetlen, csak talán különös: a hideg pincemély lehelete és a festékek átható szaga (a pince egy részében a házban lév? festéküzlet raktára volt) no meg az udvart borító betonkockák között hézagolás szerepét betölteni hivatott, a naptól olvadozó szurok szaga – mindez valami érdekes jellegzetes egyveleget alkotott…
…aztán továbbhaladva oldalt a kukák, mint kopott díszletek…
…s aztán kitárult a megszokott kép: az udvar… baloldalt dézsában növények (a lakók ide rakták ki nagyobb virágaikat nyárra) mögöttük garázs (Gábor doktor kocsija „lakott” benne – nem volt lett volna szabad körülötte játszani -, de ugye ami tilos, az a vonzó – na persze hogy mindig „odatévedtünk” unokatesóimmal, Misivel és Tibivel :))) )
…aztán jobb fel?l kitárul a világ – közepe a poroló, körötte tágas térség, a már említett betonlapokkal fedve… az udvart déli 1-2 óra körül fénybe vonta a napsugár… régi bérház lévén nem sokáig tart ez a tobzódás a fényben – 4 óra felé el is t?nt… a betonlapok közti szurkot a nap forrósága megolvasztotta, gázosodni kezdett – buborékok képz?dtek -, mint fekete fényes hólyagok az udvar „b?rén” … melyeket olyan jó volt széttaposni, kidurrantani… ezzel persze Anyunak kisebb örömet okozva – a szandálról elég nehézkes volt a szurkot eltávolítani…
…a jobb oldali tágasságot (számomra extraként) mini virágoskertek keretezték – a földszinti lakóknak az ablakuk alatt lehet?sége volt – és persze éltek is vele – mini oázist lopni a bérház személytelen szürkeségébe…
…bár ez így nem is igaz – ez a ház minden volt csak nem „szürke”…
…mindig zajlott az élet…Mamikámat (természetesen) mindenki ismerte…de nem csak ismerték, hanem szerették is…
…reggel Maminál indult az élet sokaknak – Jolika az els?r?l, na meg Macus itt kezdték nála egy kávéval…Mami felkiabált a (nem igazán n?ies, agyoncigizett) rekedt hangján: „lányok kávééé”… és a „lányok” jöttek… persze kint az ajtó el?tt az udvar szélén viháncolás és nevetgélés közepette elt?nt a napi els? kávé…
…aztán Mami közvetlen szomszédai Sziliék is el?kerültek tacskójukkal („aki” inkább hasonlított egy hengeres díványpárnára – olyan dagadt volt)- Szili bácsi élcel?dött egy sort, Szili néni megkínált sütivel, aztán összekapták magukat,be a kocsiba, és irány pecázni…
…majd jött „Profné” (én csak így emlékszem, a becsületes nevét nem tudom már – Mami így hívta) egy kis pletyire… és sorban a többiek…
…majd vitt kávét a házban lév? hentesüzleti „haveroknak” – persze cserében a legszebb husit kapta…
…de jóban volt a könyvesboltiakkal, a festékesekkel, a gyógyszertárossal (ezek az üzletek voltak a ház utcafrontján) – szóval mindenkivel…
Mami nem is csak házmester volt – egyenesen intézmény: mindenki gondját-baját meghallgatta, tanácsokat adott, vígasztalt, segített intézkedni vagy helyrerázta az emberek agyát egy jólirányzott fejmosással – szükség szerint…
Nyaraim igen mozgalmasan teltek ott – lejártunk a Partfürd?re… le a Tisza partra… csorgattam Apuval (míg élt szegény) iszapszobrokat, várakat… Mamival jártunk gyógyfürd?be… szinte minden este levonszoltam ?ket a Tisza partra sétálni, no meg, meg kellett csodálni a múzeum el?tti szök?kutat – hisz este színes neonokkal volt megvilágítva mint egy mesekép – egy gyereknek a mennyország…
…jó volt ott nyaralni… imádtam…
…és f?leg Mamikámat imádtam…
…az én drága kis szegedi nagymamám…
…hiányzik…
Legutóbbi módosítás: 2009.08.17. @ 18:10 :: Havas Éva
