Felhasználói fiók

Csend csendül fülembe,
néma csobbanás…
Nincs t?z, nincs láz,
se hangos robbanás.
Csak hiányod,
mely torkomra szorítja
két kezét.
Csak hiányod,
s itt most minden véget ér.

Esett…

Esett.

Hosszan fájdalmasan.

Lassú méreg a magány

bár vallja magát ártatlannak.

Gyermeki kék szempár

átkokat sugall;

gy?ztesként ellenáll

mindennek ami jó.

Esett.

Ruhám ázott illata

szaggá változott.

Ember, férfi,

légy átkozott!

Hagyj élni, gy?zni,

hagyj engem mindent eltiporni.

Megtört szívem lesz

elfeküdt vánkosom.