Kovács Henrietta : Joséphine

Ha lehullik fejemr?l a korona,
mert holnaptól már új fürtökön ragyog,
egy fiatal lány sápadó homloka
tán jobb helye lesz, mint énmagam vagyok?

A sors engem is csak onnan emelt fel,
abból a porból, hol minden egyenl?,
de visszadob most és kevesebb leszek;
semmi lesz a régi, büszke emberb?l.

Nem a selymet és brokátot síratom,
nem a lázadó párizsi fényeket,
csak az örök-emlék?, szép sírhalmot,
ami ellopja az elmúlt éveket.

De ugye tudják majd a régi korok:
az Els? voltam – és maradni fogok.

Legutóbbi módosítás: 2009.08.17. @ 08:53 :: Kovács Henrietta

Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/