Ma nagyon elfáradt a test és a lélek is. Tán a szél tette. Hideg volt, sokat voltam az utcán. Ráncokat gy?rt az arcomra és csípett. Kötözködött velem, ki tudja miért.
Most elmegyek aludni Veled. Viszlek kézenfogva és beülök a fürd?szobába, amíg a lefekvéshez készül?dsz. Egy sohasem látott esti rituálét nézek végig. Majd jól megcsodálom az egyszer?, precíz és hasznos mozdulatokat, amik magadnak szólnak, hogy friss maradjon a test, alvás el?tt is. Szemembe iszom a vízt?l csepeg?s, hunyorgó szemed és érezni fogom a b?römön a cseppeket szárító érdes törülköz?d. Az intimitásokkal részben betelve, de hagyva is rájuk neked teret, magadra hagylak, megyek, megmelengetem az ágyat. Csibész, kamaszként, persze! Amolyan aligéves férfiként, számítással. Csak az én oldalamon. Tudom, hogy jössz, és tudom, hogy gyorsan lekerül rólad a ruha. Kiszámítottam jóel?re, ha így teszek, jobban csábít majd az én oldalam!
Bejöttél. Itthon vagy. Mosolyogsz, hozzám bújsz, ölelsz. A szádra csókolom magam és nem eresztem. Lebegek. Fogom az ideképzelt üde friss testedet és Téged magamhoz ölelve alszom el nélküled.
Jóéjt távoli Kedves! Veled ébredek!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.22. @ 10:00 :: Balog Gábor -csataloo
