Kavyamitra Maróti György : Kaddis

Nyomtatás

Jitgádál vejitkádás seméh:

kés?re jár már halottaim,

és aki itt ír, talán nem én…

Éjjel egy óra is lehet:

ha lenne órám, tudnám,

hogy mikor foglalom imámba

nevetek.

Nem, hát nem: nem is.

Sírok újra és újra, és nem nevetek,

mid?n kimondom nevetek,

vagy csak eszembe veszem.

Éva, te voltál az els?, és hogy hagytam

el emlékedet? Hogy fájt akkor, nem

is mikor meghaltál, hanem mikor elhagytál
engem. Apám te következtél:

nyár végére járt.

Mi hosszú sátorostáborban

múlattuk a nyárt.

Megjöttem, s nem tudtam, mennyire folyt az id?:

unokáid vártad, mikor rádsújtott ?.

Anyám egy fél évre rá,

elkövetett Téged.

Augusztus, április

temetésre képes. De meg
a június is: n?vérkém,
testben megfogyott, lélekben
óriás. Rád júniusban

talált a szörnyhalál, a rák.
Ti, halottaim, ti írjátok a verset,

nem én….

Jitgádál vejitkádás seméh…