Debussy újító zeneszerzõ volt, hosszú órákat töltött a zongora elõtt, hogy különbözõ, minden addigi hagyományt felrúgó hangzásokat próbálgasson. Zenei kísérleteinek 1918. március 25-én bekövetkezett halála vetett véget.
Claude Achille Debussy (Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1862. augusztus 22. – Párizs, 1918. március 25.) francia impresszionista zeneszerz?.
Élete
Sain-Germain-en-Laye-ben született, apja porcelánkeresked? volt. Zenei tehetségére Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. Tízévesen lett a párizsi Conservatoire növendéke, rá két évre már Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ekkoriban kezdett komponálni.
Néha beült Cézar Franck óráira, amiket unalmasnak tartott. „Modulez! Modulez!” – mondta Franck Debussy leckéjét nézve. Erre Debussy így válaszolt osztálytársait megrendítve: „Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?”. Giraud zeneszerzésóráin azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszer? akkordokat üssön le, s nem volt hajlandó feloldani ?ket. Mindezek ellenére felismerték tehetségét, és számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római nagydíjat A tékozló fiú (L’Enfant prodigue) cím? kantátájával.
http://www.youtube.com/watch?v=wSqsot6I6OQ
Montserrat Caballe „Air de Lia” L’enfant prodigue by Debussy
A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás hír? pártfogón?jével, akinek a gyermekeit tanította a nyári szünid?kben. Meck asszony vitte magával Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.
A Római nagydíj nyerteseként két évet töltött Rómában, de nem érezte jól magát, az olasz opera nem nyerte el tetszését, a régi zenében (Palestrina, Lassus) keresett menedéket. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként is ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahms-szal, és Londonban is járt, a következ? években Bayreuthban Wagner m?veit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon – Ravel mellett – rá is mély hatást gyakorolt a jávai gamelán zene.
1899-ben rövid élet? házasságot kötött Rosalie Texierrel. Közben sajátos stílusa kezd kialakulni, erre mutat például a 2 Arabesques és a Suite bergamasque. 1894-ben írta és sikerrel mutatta be a Faunt, 1900-ban a Nocturnest. Évekig komponálta egyetlen operáját, a Pelléas et Mélisandet, amelyet 1902-ben mutattak be az Opéra Comique-ban
http://www.youtube.com/watch?v=O10Tfif9slg
Debussy – Beginning of Pelléas et Mélisande (1/2)
Termékeny m?vészi korszaka következett: elkészült az Images (Képek) cím? zongoram?vével, befejezte a La Mer (A tenger) cím? gyönyör? zenekari m?vét. Magánélete azonban z?rzavarossá vált: elköltözött feleségét?l, és a m?velt és gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. Jersey szigetére mentek, állítólag itt készült a L’Isle Joyeuse cím? darabja (mások szerint egy Watteau kép volt az ihlet?). A hölgyet 1905-ben feleségül vette, t?le született lánya, Claude Emma, azaz „Chouchou”. Az elhagyott feleségen kitört az elmebaj, megl?tte magát. A sajtó és a barátok mind Debussy ellen fordultak.
Debussy leányával
http://www.youtube.com/watch?v=aTZkn4WRDic
Debussy – La mer 1st mouvement : De l’aube à midi sur la mer – Karajan
1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta m?veit, és máshol is hangversenyezett. Utolsó fontos m?ve, a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) cím? balett . A század els? éveit?l kezdve mint kritikus, zenei író is m?ködött. 1918-ban halt meg rákban.
Életm?ve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi m?fajába. Az irodalmi és képz?m?vészeti inspiráció mellett az ? zenéjében különös jelent?séget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra épít?, meglep? hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ível?, bájos és finom vonalát. Munkássága zeneszerz?k sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra.
Deux Arabesques, (1888)
Petite suite, (1889)
Marche écossaise (4 kézre), (1891)
Pour Le Piano, (1899)
Lindaraja (2 zongorára), (1901)
Estampes, (1903)
L’Isle Joyeuse, (1904)
Suite bergamasque, (1890)
benne Prélude, Menuet, Clair de Lune és Passepied
Images I és II, els? és második sorozat, (1890-1905, 1907)
Nocturne, (1892)
Children’s Corner Suite (1908)
Préludes I és II, els? és második kötet, (1910-1913)
benne La Fille aux Cheveux de Lin, La Cathédrale Engloutie (I) és Canope (II)
Douze Études, els? és második kötet, (1915)
Six épigraphes antiques (4 kézre és 2 kézre), (1914)
En blanc et noir (2 zongorára), (1915)
Pelléas et Mélisande, (1893-1902)
Le martyre de St. Sébastien, misztérium, (1911)
Jeux, balett, (1913)
Khamma, balett, hangszerelte Charles Koechlin, (1912)
La boîte à joujoux, balett, hangszerelte André Caplet, (1913-1917)
Le printemps, (A tavasz), (1884)
Prélude à l’après-midi d’un faune, (Egy faun délutánja), (1894)
Nocturnes, (Nuages, Fêtes, Syrènes), (1899)
La Mer, (A tenger) (1905)
Images pour orchestre
Gigues, hangszerelte André Caplet, (1906-1912)
Ibéria (3 tétel), (1907)
Rondes de printemps, 1911
M?vek szólóhangszerre és zenekarra
Fantasie (zongora+zkr.),(1886-1889)
Danses Sacrée et Profane (hárfa+zkr.), (1904)
Rhapsodie (szaxofon+zkr.)
L’enfant prodigue, kantáta, (1884)
La Demoiselle élue, kantáta, (1887-1888)
Trois chansons de Ch. d’Orleans, (1898-1908)
Vonósnégyes, g-moll, (1893)
Rhapsodie (szaxofon+zongora;szaxofon+zkr.), (1903-1911)
Première Rhapsodie (klarinét+zongora;klarinét+zkr.), (1909-1911)
Petit pièce (klarinét+zongora;klarinét+zkr.), (1909-1911)
Szonáta gordonkára és zongorára, (1915)
Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára, (1915-1916)
Szonáta heged?re és zongorára, (1917)
Kodály Zoltán: Claude Debussy
(Részlet)
Fölt?n? értetlenséggel állnak vele szemben azok, akiknek a francia lélekkel semmi kapcsolatuk nincs. Talán segített volna ezen az akadályon a háború el?tt fokozódó nemzetközi érintkezés. De úgy is: mindig lesznek idegen számára nehezebben hozzáférhet? m?vészek. A franciák maguk Racine-hoz hasonlítják ebben Debussyt.
Ilyen szemmel nézve a legtöbb ellene fölhozott kifogásnak megtaláljuk magyarázatát. Melodikája: természetellenes, exotikus, beteges annak, aki nem ismer, vagy nem ismer el csak olasz-német melódialehet?ségeket. Homofóniája: dilettánsos annak, aki nem gondolja meg, hogy minden új mester egyben-egyben kevesebbet “tud” el?deinél, mert másban többet tud. Haydn polifóniája is dilettánsos Bach-éhoz képest, Bach maga sokkal egyszer?bb, mint a németalföldiek. “Tematikus munkát” sem találunk Debussynél, mert az ? céljára ez nem volt alkalmas kifejez? eszköz. Formaépítés is kívül esik az ? törekvésein. Az a kérdés: meg tudta-e csinálni, amit akart? Akkor nem hiba, hogy félretett neki nem hasznos eszközöket. Egy-egy hangulatot megrögzíteni, precíz, szuggesztív képben, vagy egy érzés fejl?dését követni, a lélek hullámzásának vonalát megfogni, ezt akarta és tudta. Bizonyos, olyasvalami ez, mint az impresszionizmus a festésben. De az adott el?zmények után ennek kellett jönni, a fejl?dés törvényszer?sége váltotta ki, s éppúgy meghozza gyümölcsét, mint az a fest?i törekvés.
Aki ennyire a maga útján jár, nem egyhamar talál tetszésre és lehet hogy Debussy zenéje még soká, vagy mindig a keveseké lesz. De hatása már ma általános és jótékony. Lehet, hogy kevesebb kész értéket hagyott hátra, mint ösztönzést. Talán minden m?vénél több és nagyobb: nevel? hatása. Az ? irányt?je tisztultabb magasabb rend? m?vészet felé mutat. Most, rajta keresztül kezdjük érteni, mit dicsértek Mozarton, mikor olyan nyomatékkal emlegették ízlését. Mintha csak azóta ennek a szónak értelme veszett volna. Mintha most, annyi torz lárma után, Debussy m?veib?l megint a latin vonalú szépség els? félénk sugarai áradnának.
A szabadság és szépség felé visz az út, amelyen elindult. És itt nem fontos, hogy az új világból mekkora darab az övé. Határa nem nagy, a néhány legnagyobbak birodalmához nem is fogható. De költ? a maga világában és ennél több senki sem lehet.
Források:
Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon. Zenem?kiadó, Budapest, 1965.
John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
Hendrik Lücke: Mallarmé – Debussy. Eine vergleichende Studie zur Kunstanschauung am Beispiel von „L’Après-midi d’un Faune“. (= Studien zur Musikwissenschaft, Bd. 4). Dr. Kovac, Hamburg 2005, ISBN 3-8300-1685-9.
Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 8. szám
wikipedia.org
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
