Nap: 2008.03.03.

Vers

IDEGEN

2008.03.03. Perván Viktória 6

    Honnan jöttél idegen? Nem ide tartozol. Más vagy. Nem válaszolsz. Felelj most azonnal! Igennel vagy nemmel! Nem halogathatsz, A döntés a kezedben. Nincs sok id?d, Mire vársz?! Az életnél édesebb a halál? Mit szeretnél? Miért nem tudod? Nincs éjed, [… Tovább]

Mese

HULL, HULL..

2008.03.03. Matos Maja 9

    Hull, hull, egyre hull Fáról a levél libben?n. Hull, hull, egyre hull, Táncol a levél ?szid?n.   Száll, száll, egyre száll Szélben a vékony ökörnyál. Száll, száll, egyre száll, Úszva a légben messze jár.   Zúg, zúg, egyre [… Tovább]

Novella

Kérd?jel

2008.03.03. Tamási Attila 3

Szinte egyik napról a másikra határozta el: új életstratégiát dolgoz ki. Eldöntötte, hogy ezentúl nem érdeklik a válaszok a "miért?"-ekre, "hogyan?"-okra, s a hasonló kérdések megválaszolására irányuló kísérleteket örökre kiiktatja mindennapjaiból. A kérdésekre kérdésekkel válaszolt. Pimaszsága odáig fajult, hogy már [… Tovább]

Vers

Megnyomtatva

2008.03.03. Kerekesné Varga Veronika 0

Lassan tölt a borítékom selymébe bele, a te, szélb?l tekergetett leveled. ma is olyan, mint egy éve, a hegyébe gy?rve a félszeg sóhaj, jaj! de szeretem az ujjlenyomatos, cinkos virágát bontani, nézni, félig benne a szemed is látom, a halálom [… Tovább]

Vers

Búcsúdallam

2008.03.03. Jószay Magdolna 5

A búcsúzás szomorkás, lágy húrokat pendít… Felh?k színkavalkádjajátszik a délutáni égen,viharos szél zúg, arcom ég felé tartvaa futó felh?ket nézem…veled már fut a vonat,arcodat nem látom,bár még képzeletbenkaromat kitárom,úgy intek búcsút utánad,pedig a kanyaron régtúljár már a vonat… Tudod, ha [… Tovább]

Vers

harmadízben

2008.03.03. Dvorák Etela 4

…  … álmom dalolt nekem éjszaka hangja váratlanul válaszolt álmomban mindig minden mosolyog illatos paplanom alá fázós álmos angyalok suhogó szárnyakkal legszebb legszentebb Holdsugarukat rejtik ell lánc-lánc- -ezster- -lánc- … a cérna a dal a játék az enyém volt az [… Tovább]

Vers

groteszk álom

2008.03.03. Zsákai Lilian 3

viccvers.. 1. menedékem, a kanapé   csak feküdtünk mélán, öregen s a kanapé megemelkedett. mint csónak a mély víztömegen, a térben épp úgy lebegett, fájdalmakon hajóztunk át, maró szennytengereken, vihar tépte vitorlánk lepel lett a testeken, senki nem nézett le [… Tovább]