Perván Viktória Szerző
Vezetéknév
Perván
Keresztnév
Viktória
13 év 3 komment

Fény és Sötét

 

Mint barátok

 

Cip?mben együtt jártok

 

Jobb és bal

 

El?re-hátra

 

Vándorol a lába

 

Le és fel

 

Kett?nknek így kell

 

Menni és menni

 

A végtelen felé

13 év 7 komment

 

Két kezünk egymás felé nyúlna,

 

de csak tehetetlenül

 

kapaszkodunk lógva

 

a világ két különböz? peremén.

13 év 6 komment

   

Honnan jöttél idegen?

Nem ide tartozol.

Más vagy.

Nem válaszolsz.

Felelj most azonnal!

Igennel vagy nemmel!

Nem halogathatsz,

A döntés a kezedben.

Nincs sok id?d,

Mire vársz?!

Az életnél édesebb a halál?

Mit szeretnél?

Miért nem tudod?

Nincs éjed, nincs nappalod?

Ki kell neked?

A múlt vagy a szerelem?

Hisz egyik sincs…

Megölt mindent az id?.

Egymást gyilkolták meg

A múlt, jelen s jöv?!

Szikráznak mind,

De t?z kell ide!

Félsz, de mit?l?

Nem bánt senki se.

Szeretnél?

Akarj!

Élj meg minden percet!

Ne akard a múltat,

Olyan már nem lesz.

Nézz el?re kérlek!

Az élet oly rövid.

Rakd össze azt,

Ami eltörik.

De torz lesz a kép,

Ha nem figyelsz,

S nem marad más

Csupán a képzelet…

13 év 5 komment

 

Most a csend is csendesebb

hisz nem hallja senki meg

… csak belül kiáltok…

 

Most nincs id? és tér

lehullt minden falevél

… mag se csírázik…

 

Nem járok már szivárvány-úton

hová t?nt a rózsaszín??

 

Feketébe öltözött szívemben

csak a vér húz csillámló csíkokat

13 év 2 komment

 

Nyughatatlan lélek

Egyedül vagy

Féltlek

 

Támad, tüzel, éget

Ami benned él –

Védd meg!

 

13 év 3 komment

 

Ha nem lennél

a leveg?m

Mib?l táplálkozhatnék

Ha nem lennél

a tüzem

Mi pusztítana el úgy

hogy hamuvá leszek –

            Majd gyémánttá változom…

13 év 2 komment

Szemed nevet? szikráiban

 

Éled újjá a Mindenség

 

S tudom, hogy ebben

 

A Mindenségben

 

Kaptam én helyet…

13 év 1 Komment

Ha vérvörösre
Sírom szemem
S már úgy t?nik
Tovat?nt hitem
Mindig lesz egy szó
Mindig lesz egy hang
Mely ha csöndbe
Vész is néha
Kiáltja
Nevem
Hogy
Vagyok
Élek

… de én úgy félek…

Elhallgat a fájdalom
Már nem sikolt
Csak t?r
S vár

Egy hangra
Egy szóra

… mely a csöndbe vész…

 

 

13 év 3 komment

             

            Nem lehetek már
            Az aki voltam…       

            De hisz nem is
            Voltam én senki

            S egyszerre
            Voltam a minden

 

            Sziklaszilárd hittel

            Hittem a lehetetlenben

 

            Várat építettem er?set

            Mely gyengén összeomlott

 

            Szél sodorta el

            A köveket

            Folyó mosta

            A szirteket

            S a kavicsokból

            Új er? támadt

 

            Támadt a végtelen

            Nyíltak a határok

            S ahogy nyíltak

            Úgy zárultak az álmok

 

            Álmodtam hittel

            A végtelennel

            Szívem szakadt

            De nem adtam fel

 

            Bár mentem volna

            Inkább a falaknak

            De azok már rég

            Szétzúzódtak

 

            Viszi tovább

            A víz a köveket

            Viszi addig

            Míg el nem hiszem

            Hogy álomból

            Lehet valóság

 

            Álomnak rabja

            Felszabadított

            Szivárvány

13 év 3 komment

 

 

Minden amit adhatok

Én vagyok . . .

 

Egy virágszál a réten

Egy h?vös simogatás

A Nap melegében

 

Veled vagyok

Ha hideg szelek járnak

 

Útban hazafelé

Lágyan fúj a szél

Veled vagyok

Ha leszáll az éj

 

S a csillagokat számolgatva

Egy bánatos dalt dúdolva

Ott leszek a dallam zenéjében

S elsírod az ég kékjében

 

Ott vagyok –

Veled én . . .

 

 

 

Perván Viktória Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.