Jószay Magdolna : Búcsúdallam

A búcsúzás szomorkás,
lágy húrokat pendít…

Felh?k színkavalkádja
játszik a délutáni égen,
viharos szél zúg,
arcom ég felé tartva
a futó felh?ket nézem…
veled már fut a vonat,
arcodat nem látom,
bár még képzeletben
karomat kitárom,
úgy intek búcsút utánad,
pedig a kanyaron rég
túljár már a vonat…

Tudod, ha az állomáson
mélázva bóklászok,
lelkemben hangos
dúr dallamok szólnak
mindig, ha rád várok.
A búcsúzás szomorkás,
lágy húrokat pendít…
bennem az a régi kislány borong
halkan – bár közben mosolygok -,
míg lelkemet csendesen
balzsamozzák andalító,
bús moll dallamok.

Legutóbb szerkesztette - Jószay Magdolna
Szerző Jószay Magdolna 210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként. Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak. Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye. Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven. Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.