George Tumpeck : Narkózis

saját fotó *

Narkózis

 

A lemeztelenített igazság öntudat nélkül hever a kopott macskakövön,

magához szorítva a kitépett kezet, amit segítő céllal nyújtottak felé.

A gyémánt percekbe sűrített múlt idő, az egyre erősödő homályos vágyak,

a  csalódottság hamis csillogású rideg márványpalotája,

még az erősebb idegzetű embert is megviseli.

A lelkiismeret erkölcsi mérleghintán vergődve őrzi az utolsó pillanat fohászát,

a reményteljes halál maga a beteljesedés, a gyermeki könny tisztasága az utolsó remény.

A reggeli ébredés menekülés a halál elől,  rémült kapaszkodás a megnemértettség bársony igéibe.

A felhőkre vetített percemberek tömjénillatú vonaglása zárja le a napot.

Vajon ki lehet ez az ember? Lehet, hogy én vagyok?

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem