Horváth Lívia : (Gyümölcsök – 1.)

Te velem vagy, én veled vagyok
ma, a porszem égen,
világiak feltün? ködében
zaklatott húsokon
feszülünk te meg én.
És holnap lelked végtelenjében
is ott vagyok, a tündökl? sugáron
a fények pára tükrén
a bogarak él? ölén,
hullámzó patak parton hullámzok én benned
ver?fényes napsütésben felemellek téged
és odaadom, mit odaadsz, és egymáson osztozunk
mi, tökéletesen együtt
mi Föld egész, mi csadatev? szentek
Veled vagyok. És te én vagy.
Hova tartunk tudjuk bent,
a végtelen csodás homokszemek között
egyek vagyunk a léttel
És imádjuk, ahogy köztünk a semmi is imádja a mindent.
Mi nem halunk meg, és nem élünk többé külön.
Én nem kérdezek, és én jó vagyok így
én megtértem magamhoz,
én már boldog, boldog,
boldog, és szabad vagyok.

——————————————————————————–

Kedves Lívia, tömve helyesírási hibákkal! 🙁

Legutóbb szerkesztette - Horváth Lívia
Szerző Horváth Lívia 0 Írás
Régi kép, régi versek... Émelyítő ez az élet, ez a sok szó... de hol a lényeg? Szeretünk írni mert nem baj sírni és ha meglátnak is nem szégyen élni! Még nagyon sokat kell tanulnom,... idén éretségizem :) Irodalmi drámai tagozatos gimnazista vagyok Szentesen. Imádom a művészeteket, a zenét, az embereket, szeretek olvasni, nagyon, nagyon igyekszem jó felnőtt lenni...úgy hogy közben sosem növök fel :P Komoly feladat lesz, de én majd megcsikizem, és akkor együtt nevetünk......mert olyan ritka amit az emberek együtt csinálnak....:P pedig hogy futnak a lelkek egymás felé.....