Szilágyi Hajni - Lumen : Kerettelen kép

 

Hol voltál egykor, és hol nem vagy mára,

tagadtad magad,

felöltöztél örök lombhullásba.

A tegnap is csak egy

emlék-szakadás szívemen.

Keresztedre hajlott az est fekete csendje,

és én halkan imádkoztam,

nézz le onnan fentről,

és Isten révészt játszott egy pillanatra,

sóhajomat vitte

lelkedért cserébe.

Fényévekre tágul a köztünk lévő távolság

csak az a domb-halom

ami még megtartja,

a zajban felfutó csendek ölelő indáját.

 

Most szememben őrizlek,

pupilláim mélységébe rejtelek,

ahova már Isten keze csak akkor érhet,

ha majd melléd hunyom végleg

hozzád felnőtt lelkem.

Huszonnyolc éve rajzolom hiányod,

de soha nem fogynak ki a kéktintás álmok,

csak néha elfáradnak, és pihenni térnek.

A hegy mögé, oda az Óperenciákon túlra,

hol könnyekkel törlődnek szívemből az emlékek,

hogy újabb, és újabb angyal-árnyak meséi

karcolódjanak az égre.

És lassan már minden pillanat,

egy napból napba forduló lesz,

hisz hajnalonként a napot ölelve

árnyékodon sétál át a hold.

 

Apám, tegnap elloptam

a konokul hallgató est öléből

egy sóhajnyi dobbanásra

a fáradt időt.

Benne rejtezett halványuló arcod,

most a fiók mélyén álmodik a többi mozdulattal.

Öleléssel, mosollyal, könyörtelen hiányoddal.

Nekem…

Hisz egykor voltál, tán a tegnapok

halovány fénycsíkjain is te táncoltál,

de már nem vagy,

csak egy keret, benne egy kép,

te és én,

egy ölelés, az utolsó,

egy pillanat

a májusi hajnal sistergő csendjében,

egy némán álló kereszt,

tenyeremben kucorgó hiány,

ennyi maradt

tőled

nekem.

 

Legutóbb szerkesztette > Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"