Marie Marel : Kata futása

“Az nem lehet, hogy még csak el sem siratja,
szerette ?t nagyon szegény édesanyja!”

 

 

 

Az emberek nevették. Mindig csak futott.
Kata a futással sehová sem jutott…
“Több van egy kerékkel. Kata, hova, hova?”
Gúnyolta, nevette ?t a sok ostoba.
 
Kata mosolygott egyre. Szaladva szelte,
szabta az utakat, s rögtön elfeledte,
ha dolga akadt. Szerette a virágokat,
hajában illattal kergetett álmokat.
 
Jótét lelkekt?l ha néha enni kapott,
kezükb?l futtában vitte a falatot.
Utcánkban minden nap ugyanakkor láttam,
néha étellel, néha mosollyal vártam.
 
Szegény édesanyja ?t nagyon szerette,
aggodalmát Kata egyre csak nevette.
Nem hallgatott soha jó anyja szavára,
sosem csendesedett kacagó futása.
 
Egy napon elkésett Kata rohanása.
A sírkertben gondoltunk édesanyjára.
“Az nem lehet, hogy még csak el sem siratja,
szerette ?t nagyon szegény édesanyja!”
 
Kata komor sírok közt sebesen futott,
kezében szál virág, az utcára jutott,
az autóval keményen szembenézve,
Kata úgy döntött: a futásnak már vége.

 

 

 

 

 

2009-04-29

Legutóbb szerkesztette > Marie Marel
Szerző Marie Marel 57 Írás
67 éves vagyok. Szeretem a verseket, olvasni, hallgatni és írni is.Imádom a kisunokámat. Nem utolsó sorban szeretek főzni.