Kovács Henrietta : Elza és Lohengrin búcsúja

Sajnos sehol nem találtam meg az egész festményt, ezért csak Lohengrin alakja látható a képen.

Elza
Ne menj el! Az a messzi csónak-szellem
talán nem érted jön! Ide egy fáklyát;
meggyújtom a sást; vigyáz majd Antwerpen
reád, ki egykor megóvtad nemesen
brabanti Elza ártatlanságát!

Lohengrin
Bárkám az! Ezüst hattyú-alak húzza,
látom siklásán is ahogy közeleg,
karcsú nyakát gyöngy-lánc fonja át újra;
hagyd a tüzet, nem riasztja meg;

Útja ideér s én örökre elmegyek.

Elza
S itt hagysz? Helyetted csak a sír ölel át,
Nászi esküd imája semmivé lesz?
Hozzád ringok holtan a vízen s te várj,
mint az éj, ha az ég csillaga leszáll.
Maradj velem h?s Lohengrin, kérlek.

Lohengrin
S az esküd, hogy sosem kérded ki vagyok.
Megszegted, hát visszahív a bús Szent Grál;
Nos tudd: a fény országából származom.
s kételyedért Elzám, szíved elhagyom,
jön a hattyú-csónak; a Schelde vár.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/