Nap: 2012.09.18.

  Mosatlan bögre, félig lakott lakás. Éjszaka. Csekkek. Idegösszeroppanás. Atlantiszi csend. Riadt szemekben bolyong a beteg, varázstalanított holdkorong.  

  Csókokkal ébresztesz. A susogó hárs loboncos szélben véraranyat ringat. Sikongva fonja pillanatainkat egymásba, s lángot vet a pirkadás.   Fényt hasít a csend. Vonzanak és hívnak szemed tükrén játszó csillagképek, s megáll a perc. Én felépítenélek újra magamhoz vezető [… Tovább]

Lánchintán nevetgél Amálka, Jánossal ott volt a találka, buggyanó délebéd, legényen ért el célt, gulyástól ragadt a kabátja.   Lövölde bábjai pálcákon, célzóvíz gyomrodban, már látom, mellé lősz biztosan, feljajdulsz kínosan, sörétek kopogtak pár lányon.   Búcsúban horgászik Gereben, nyeremény [… Tovább]

kiásható az az Isten ki egyetemes szerelmet él át Pandóra lepkéit mennyi b?rre rajzolták már és itt a lúdb?r enyém lehet rávéshetném legszebb versemet

    Ősz     Koosán Ildikó         sárga és vérarany palettán fényeid kikeverte, átfesti tegnapi harsányzöld világát láthatatlan óriás ecsettel, rendezi színpompás halál- tusád egy misztikus varázs;   fordít az idő tengelyén;   díszesen, szűzen, szeplőtelen [… Tovább]

    Király lohol a leari úton; rettegett volt egykor és botor, első kísértésre elárulta nyája, ki tudja hová tűnt    ingó koronája, csak bolond bolondja rohan oldalán, hogy ne őrjítse meg őt a ráégett magány.  

  Csak a szemed, ami most meggyóntat, nézem a fákat, véres hajcsomókat. Nem tudnék gy?ztesebb lenni ennél, se gyengébb lázadozó hajtincsednél.   Bátorrá teszel, már semmi se bánt, szemeid nagy, b?vös hieroglifák. Izzik, lángol, lázas a jegenyés, gyönyör?bb ?sz van, [… Tovább]