Paródia

egy poétára

    hamar él, hiszen költ?; sok évre nincsen szüksége, fantáziát nem cserélne, gyorsan üríti korát, panaszolja szürkeségét mindannak, mi körülötte – lépne-futna már tovább.   gondoltam, hogy mélyebben, legkisebben legnagyobbat észrevesz és örömet ad, vagy legalább megkapja – egyszeréltét [… Tovább]

Vers

Kanyargó utakon

*     Szelíd harmatot széthintve, Napkoszorú rabja e táj, Tovakúszó árnyak alól, Ím ébredő utcákra száll.   Felettem ma derűs kék ég, Csillagösvényben a minden, Templomban, vagy imaházban, Mindenütt egy igaz Isten.   Szívem erdők, mezők között, Kanyargó utakon [… Tovább]

Vers

Ki szól rám…

  Csókokkal ébresztesz. A susogó hárs loboncos szélben véraranyat ringat. Sikongva fonja pillanatainkat egymásba, s lángot vet a pirkadás.   Fényt hasít a csend. Vonzanak és hívnak szemed tükrén játszó csillagképek, s megáll a perc. Én felépítenélek újra magamhoz vezető [… Tovább]

Vers

Búcsúban (limerick)

Lánchintán nevetgél Amálka, Jánossal ott volt a találka, buggyanó délebéd, legényen ért el célt, gulyástól ragadt a kabátja.   Lövölde bábjai pálcákon, célzóvíz gyomrodban, már látom, mellé lősz biztosan, feljajdulsz kínosan, sörétek kopogtak pár lányon.   Búcsúban horgászik Gereben, nyeremény [… Tovább]

Vers

Dupla vagy semmi

kiásható az az Isten ki egyetemes szerelmet él át Pandóra lepkéit mennyi b?rre rajzolták már és itt a lúdb?r enyém lehet rávéshetném legszebb versemet

Példázat

Sündörgések árán sem!

“Hol vagytok régi barátok, szükségem lenne ma rátok, mondjátok el, hogy az élet szép…”       “Hol vagytok régi barátok, szükségem lenne ma rátok, mondjátok el, hogy az élet szép”… Hová lettetek fűt fát ígérgetők, örök baráti hűség jéghalmaz [… Tovább]

Vers

Ősz

    Ősz     Koosán Ildikó         sárga és vérarany palettán fényeid kikeverte, átfesti tegnapi harsányzöld világát láthatatlan óriás ecsettel, rendezi színpompás halál- tusád egy misztikus varázs;   fordít az idő tengelyén;   díszesen, szűzen, szeplőtelen [… Tovább]

Vers

Sors

    Király lohol a leari úton; rettegett volt egykor és botor, első kísértésre elárulta nyája, ki tudja hová tűnt    ingó koronája, csak bolond bolondja rohan oldalán, hogy ne őrjítse meg őt a ráégett magány.  

Vers

Gyönyör?bb ?sz

  Csak a szemed, ami most meggyóntat, nézem a fákat, véres hajcsomókat. Nem tudnék gy?ztesebb lenni ennél, se gyengébb lázadozó hajtincsednél.   Bátorrá teszel, már semmi se bánt, szemeid nagy, b?vös hieroglifák. Izzik, lángol, lázas a jegenyés, gyönyör?bb ?sz van, [… Tovább]