Thököly Vajk : Kanyargó utakon

*

 

 

Szelíd harmatot széthintve,

Napkoszorú rabja e táj,

Tovakúszó árnyak alól,

Ím ébredő utcákra száll.

 

Felettem ma derűs kék ég,

Csillagösvényben a minden,

Templomban, vagy imaházban,

Mindenütt egy igaz Isten.

 

Szívem erdők, mezők között,

Kanyargó utakon dobog,

Nyomom magyar földre írom,

Mikor Kémerre gondolok.

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk