Nap: 2012.09.13.

Felh?foltokat varr az égrea virradat gyengéd keze,közöttük álmodozva néz le,pislog egyet-kett?t, hevemég nincsen, csak fénye,s az éji áhítatban ringótáj rezzenve érzi: éled– a sötét semmivé lett –glória néked édes napunk,nélküled homályba fulladunk!Immár egy új reggel emelvagy taszít a mélybe,s az [… Tovább]

Magától pendül a húr a lanton zenéje éget, ha csonthoz ér.   * * *   Kiszabadít a zárójelbe ékelt létezésből: bolyhosodj fűcsomóvá az Isten tenyerén.   * * *   Nem haltál meg: ugye? gerincen futkározik egy rémült dallam [… Tovább]

Most temess elminden érvethajolj közelebbbelém ha kelltitkaid szórd rám. Mert ránctalan ésizgalmas lesz az ?sza kiszabott ösvényekenegy bolond örömévelvárom a holnapot. Elhagyatott vad vidéklettem nélküledfélkész ház vagyoksárba taposottvasárnapi miséken. Most engedj elkarmaid húzd magadbatépd apró cafatokraterveink áruló nyomait. Ha akarod [… Tovább]

Illusztráció: Schönberger Armand : Hajladozó fa     Eső áztat, veled sírok,Nap ha éget, én pirulok.Téged bántnak, bennem a kés,Indulnod kell, bennem a félsz. Nem szólsz, mintha nem is lennék,Bárki bókját bezsebelnéd;Százfelé fut gondolatod,Mégis tudom, törzsed vagyok.

  Ezernyi kimondatlan szavam,mit mondanék örömmel, ha van kivel, egymásra ismerni még, hogy legyen hiány s legyen elég. Mikor a tegnap emlékké lesz a széthúzott jelenben, kellesz, ki mégis szelíden egyben tart, bennem élve, mint folyót a part.    

Csúfot űz belőlem egy rózsa, akár a tagadás jelképe, vagy elszánt lázadásé, ökölbeszorított kézzé tapadó sok szirma.   Amott a kardvirág hirdeti létét, lángoszlopként törtet a magasba.   Messzebb a villámsújtotta körtefa jogarként tartja egyetlen ágát. őrzi a tűz emlékét, [… Tovább]

Piros Nórának, egykori szegedi lakótársamnak (javított)   Egy megtömött vonaton feszengek, miközben A szívem Északra, a táskám meg Délre húz. Csattan a vágány. Kint egyszerre néznek össze A városba igyekvő magyar, örmény és grúz diákok, kiket az Unalom démona nyúz. [… Tovább]

    Ábránd kézen fog… Nézlek, amint ülsz. Te ocsúdsz el?bb. – Mire gondolsz? – kérdezed,   s én magamra-riadtan gondolok az elfutó hangulat képzetére és hirtelen   tényleg nem tudom, mi kavarog homlokom mögött… Látom: figyelsz, és mondanom kell [… Tovább]