Kapus Attila : A szegedi albérlet balladája

Piros Nórának, egykori szegedi lakótársamnak
(javított)

 

Egy megtömött vonaton feszengek, miközben

A szívem Északra, a táskám meg Délre húz.

Csattan a vágány. Kint egyszerre néznek össze

A városba igyekvő magyar, örmény és grúz

diákok, kiket az Unalom démona nyúz.

Nemrég elhagytuk a kisteleki állomást,

Az éj pedig, mint leszálló fekete palást

Megragadja tekintetem a párkányon.

Reménykedem, hogy estére nem hívtak meg mást,

Az albérletbe, ahol nekem van szállásom.

 

Reggelente itt egy hűvös helyen ébredek.

Hallom, ahogy Pisti megfordul az ágyban.

Fejemet a redőny felé nyújtom téveteg,

De nem jön az áldott fényár, melyre rég vártam,

Csak ha elképzelem Nórimat a finom vágyban!

Tarka köntösét levetvén, a szürke falak,

Érte kiáltanának, hogy megtisztuljanak!

Kinyílik a szemem. Pistit a horkoláson

Rajtakapom, a sóhajai morajlanak

Az albérletbe’, ahol nekem van szállásom.

 

Felébredvén, a szobából kitántorgunk,

Valahol egy elkésett óra már delet üt.

Könnyed a nap, ha egy kis szeszt kíván a torkunk,

Mely az elfáradt diákagyakba beleüt.

Bár dél van, de azért uzsonnázzunk együtt!

Anett és Nóri furcsa figyelemmel néz rám.

Unottan rágódok egy másnapos, sós tésztán,

De a desszert a Picim csókja. Ez az álmom.

Hülyének néznek, amiért bénázok mélán,

Az albérletben, ahol nekem van szállásom!

 

AJÁNLÁS

 

Alapos vagyok Nóri, rég nem kell aggódnod,

Tudd meg, az asztalodra dobom a húsz rongyot!

Véredet zabolázd, melyben a tökély fortyog,

Hisz forró tüze nagyobb sebet üt majd máson!

Míg fizetek, a hallgatás legyen erényed,

Hadd nyújtsak egy kis helyet a nyugodt reménynek

Az albérletbe’, ahol nekem van szállásom.

Legutóbb szerkesztette - Kapus Attila
Szerző Kapus Attila 27 Írás
"- De aki többé válik, mint az ember, aki teljesen odaadja magát egy eszmének, azt nem állítják meg, mert ő már nem is ember. - Hanem? - Legenda." (Batman Kezdődik; részlet Sir Christopher Nolan forgatókönyve alapján)