Felh?foltokat varr az égre a virradat gyengéd keze, közöttük álmodozva néz le, pislog egyet-kett?t, heve még nincsen, csak fénye, s az éji áhítatban ringó táj rezzenve érzi: éled – a sötét semmivé lett – glória néked édes napunk, nélküled homályba fulladunk! Immár egy új reggel emel vagy taszít a mélybe, s az éj sötét emléke estig semmibe hull…
Legutóbbi módosítás: 2012.09.13. @ 19:18 :: Havas Éva
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel.
Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin...
Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))