Győri Irén : Mesét mond a szél

 

 

Volt

Egyszer, óh,

Vagy nem is volt,

Nem tudom már

Én sem.

Nagyanyót

Julkának hívták,

Nagyon-nagyon régen.

Rongybabát vitt hóna alatt,

S volt nagy terefere, s

Elmesélte Katókának:

Daniról álmodott.

El ne járjon ám a szájad,

Hétpecsétes titok!

Ha elmondod,

Soha többé

El nem mondok

Semmiféle titkot.

Dehogy mondom,

Mondta Katka

Senkinek és

Soha;

Éntőlem

A szélen kívül

Senki meg nem tudja.

Szél megtudta és szétszórta

Szerteszét és tova.

A titok így már nem titok,

A világ is tudja.

Tudja Peti,

Tudja, Pali,

Ó és főleg

Dani.

Elindul hát nagy hirtelen

Julkát hódítani.

Irul-pirul kicsi Julka

Meghúzták a haját;

Majd ha nagy lesz,

Istenuccse,

 Ellátja Dani baját.

Évek múlva,

 Na, nézzék csak

Hogy, mit lát a világ,

Daniból már Dániel lett

S vezeti Júliát.

Mennek ők az oltár elé

Kéz a kézbe’ szépen.

Szerelemből

Hajat ne húzz, mert

Tied lesz a copfos

Egészen.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 170 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!