P. Tóth Irén : Elhagy a Nyár

Elhagy a nyár.

 

Akár lehetne egy szerelem vége,

ahogy lanyhul a tekintet tüze,

mikor térdre ereszkedik az érzés,

egykori kor kivégzése,

új idő kezdete.

Elvérzett, hiába védekezés,

próbálkozás, – minden kevés.

Utolérte őt a változás szele,

máshol zörget halá tekintete.

 

Azóta is, mindig fáj.

 

Elhagy a nyár.

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.