Tiszai P Imre : Epilóg a jóemberekhez

*

együttérző sóhajodon érzem mit ettél,

még azt is, hogy a maradékot zacskóba

csomagoltad, mert talán azzal segítettél

egy hajléktalannak, hogy még a holnapba

tudjon lépni, pedig hidd el, jobb lenne már,

ha mosollyal arcán végleg elaludna,

hisz ő is tudja, erőlködnie már kár,

Isten is csak büffentett egyet, mikor

felzabálta előle az életet

Legutóbbi módosítás: 2012.09.17. @ 18:19 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén