Marthi Anna : Rend a lelke

Jegyzet:

Ó régen hallott régi ismer?s!

Isten nyelvén szólítasz ismét.

Bátorkodom felelni, emberi

nyelven, vagy ahogyan tudok.

 

Míg kiskoromban begy?jtött kincseimb?l gyermekeim új karpereceket f?znek,

itt termek e nyugodt berekben, írni óhajt, pötyögve bet?z kezem. Ó zománcos

óra, hozzád hajolok, átkirándulok újabb verstengeren. Ladik, horgászbotom

bojtja átgurul, vizet csippent fel, a mélyben kukac kotlik, míg nagy halra várok.

Csend. Morajló. Szuszogó táj viháncol, s itt oltom szomjam, játékosan könnyed

hallgatásban. Ha bennem szabad a rend, ez a bizalom ára, otthon leszek nálad.

Legutóbbi módosítás: 2012.09.14. @ 18:56 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak