Marthi Anna : Grafoman

tarts meg kislány

a legszebb zenékben eltoltuk már

börtönrács bánatunk

visszatáncol a fény

lehúnyt szemed érinthetem

hajnalban

lelkem odaröppen

álmodban a leckét írod

a másik padban vagyok

és sokkal több

piros pont a jutalmam

mégis téged

szeretlek

magam sem értem

hogy van ez

ostobaságod is

ihletemmé lesz

hidd el

folyton

várlak

szóval

ne riassz a valóval

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak