Sűrű légben céltalanul
elszabadult papírsárkány,
hosszú gyászbeszéde
rekedt szavú szélnek,
örökké elégedetlen sóhaj,
ez voltam én.
Mosolyomban hajnali lámpás
pislákolta lepketáncát,
űzött erdei vad is voltam —
autók reflektorába belekábult,
hunyorgó szemmel az ég felé szórt durva szitok,
eltévedt tekintettel isteneket keresve,
lét-nemlét határán lebegő
félbemaradt gondolat,
összefüggéstelen történések,
alaptalan aggodalmak.
Emlékeim börtönében vergődtem
valahol mélyen a reménnyel,
kinyílt kényszerű zárkám ajtaja:
Szabad lettem!
Végtelen ébredés rázza a vállam,
tegnapi hideg kávé vár,
vacsoramaradék,
félig üres borosüveg,
cetli a konyhaasztalon:
Elmentem,
ma később jövök.
Légy jó…
— ugyanazok a körök
már vagy két hete.
Megtöltöm a kádat,
saját szám karomat cirógatja,
még sírás közben is mosolyog.
Szívem altatót vett be
fájdalomcsillapító helyett.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.03. @ 14:17 :: Ady Ágota Melinda
