Marthi Anna : megszülöm

 

kezed hátára ejtett állal

kettőnk közt most te vagy a nő

ábrándoznál hátha szerelem ez

és a világirodalmat hurcolászod

magaddal alkoholistaként

vagy szétroncsolt hangszálad

mert istenhez a kötéllétrán

jógaülésből üstökösként

huzamosan nekilökődsz

én pedig egy kopott tükörben

keresem a verebekhez ülő nőt

kinek lépteit kiradírozza a jövő

és újrarajzolni sem tudja más

mint szavad szemed szerelmed

és mindaz ami miatt

helyetted alszom át egy egész

emberöltőnyi időt s a téren

kapszulák nélkül mennénk tovább

megerősítem szíved szavát

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak