Paszternák Éva : Elindítva…

Elindítva a világ peremének,

ha puha szó érint, túlcsordulok
és lefolyok oldalán e cserépedénynek.
Lent eltaposnak vagy szétáradok.
Bús kalapácsok kopognak bennem,
itt voltam köztük és szolgáltam telemig,
egynek sem kellettem magam verg?döm
a k?fallal körbezárt hangtalan veremig.
Félszárnyú madarim röppennek messze,
gelebem melegén cipeltem ?ket,
hiányzó tollukat tintába mártottam,
csúfoljatok csak szókerepl?nek.
Legyen bár hideg kopár a telem,
a hó majd elfedi lábnyomom,
hiába üldöznek ordas kutyákkal,
a tavaszi földb?l is felszáll dalom.
Ott leszek a rojtos levelekben,
ágdudorok apró kelevényén,
sárga foltként ringatom magam
az éjjeli égbolt fekete mellényén.

 

Legutóbb szerkesztette - Paszternák Éva
Szerző Paszternák Éva 13 Írás
Paszternák Éva vagyok. Köszönöm, hogy megtisztelsz, hogy olvasol. Régebben a szaffy, és moonlight nevekkel lehetett írásaimat olvasni. Mára úgy érzem, szívesebben használom saját nevemet, ezt látom azoktól az alkotó társaimtól is akiket nagyra becsülök. Többnyire versekben fejezem ki magam, érdeklődésem is feléjük vonzódik, de ez nem zárja ki a próza olvasását és írását sem. Szeretettel: Éva