Seres László : Magány

2012.09.05. Seres László Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kép: Horváth Piroska

 

Nyüzsgő embertömeg,

    ricsajos varázs, 

     vad hajtás rajtam.

       Szálfa magam vagyok

         gyökértől lombig.

 Kiszúrt éggömb felettem, 

alattam szétfolyt lávalég.

 

Hiába vesz körül, vonz, ölel

árnyéktalan fény,

– idegen vér csorog át ereimbe –

meg kell fagynom köztük.

 

Magányra vágyom,

feloldódni lenne jó,

együtt, egymásban,

érezni koszorúba font

mezei virágok

álom-ecsetvonását

tavaszt-ébresztő

lüktető vásznon.

 

     Kit megszeretek,

-idővel,-

 puszta létezése éltet,

érte nyüzsögve fogok

lángra lobbanni,

s magammal veszem őt körül.

 

Csendben észrevétlen.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.05. @ 05:52 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.