*
Egy kalap alatt élet és halál…
nem érdekel holnap rám melyik talál.
Ha bármelyikért könyékig nyúlok,
ugyanabban a mocsárban túrok.
Az egyikben most éppen vétkezek,
nem becsülve a fényt, a kék hegyet,
a másikban majd vétkemben égek,
tüzemmel táplálom mindenséged,
s míg testemet izzó magma
szétpöfögi hegyoldalra,
lávafolyamban az élet
mikrobákban talál fészket.
A föld mélye újradobban,
elönti a tenger s roppant
hosszan nyílik kéreg rajta,
– eltemetve ember, falka -.
De millárdnyi évek útján
megszelídül minden hullám,
ha a Nap még bírja szusszal,
új életben oldva bút, bajt.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.05. @ 06:42 :: Bakkné Szentesi Csilla
