Horváth Nóra : Kritikai allűrök

(Kritika Mary Shelley: Frankenstein c. regényéhez)

 

Beözönlik a fény

a sötétség labirintusába,

végigsimítja kocsiderekát,

féltő kezed még nem volt

ennyire biztos

saját útjában.

Elszánt törekvésed

idegláz gyötri,

szemedben

a kedvetlen látomás

tompa képe cirádázik.

 

Komor táj

kerítésén túl elment

a maradék józan eszed.

A kék tó,

hófödte hegyek hiánya

földönfutó emberekhez köt,

nem voltál különb

az egyetlen különcnél.

 

Kosztümös filmben

hamis vigyor

hűvös szelet okád,

zongorakísérlet közben

kibomlik a fakó hajzat,

különálló tincsek

járják az együvé tartozás

víg táncát.

Csak védd,

védd meg

magad igazát.

 

Pajkos bokor

hajlong előtted,

gőggel,

felszegett fejjel

nézd,

mit summáz a hátszél;

mily’ apró brilliant az élet,

mégis mennyi bőség

lehetne a tied.

„Mi tart vissza?”

-a társadalom így nevelt,-

nyájas mosoly mögé bújt

a negédes képmutatás.

 

Erre a világra

szültél teremtőt,

nem e világi

teremtményét kerülve,

aki még élni is

elfelejtett.

Legutóbbi módosítás: 2012.09.05. @ 12:11 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).