Maretics Erika : Szobrász

 

Föld alá bújok el?led,

önmagamra húzom

halott-szagú szemfed?met.

Arcomon,

mely jéghideggé meredt,

 enyészet virul,

  rá mindörökké tartó

 hallgatag alkonyat simul,

mozdulatlan fehér

 márvány mellkasom,

mit a halálszobrász

éppen befejezett.

A régi elhagyatott

kis temet?ben

egyszer? sírhantom

 fölött

éjfekete halálmadár

gubbaszt, szárnya

törött.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.05. @ 05:55 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.