dudás sándor : Érzékenység

 


Gyerekek voltunk, félig öntudatlan

éltük életünk virradat-korát.

Vígan telt id?nk egész napon át

gondtalan játszva bársonyos homokban.

 

Váraink polcolt, sz?k alagútján

versenyt kúsztunk. (Fenn büszkén a bástya.)

Tiéd összed?lt. Romok kapitánya,

– Most a tiédben játszunk tovább – szóltál.

 

Bens?mb?l más hang: soha! Semmikor!

Vágyadból kín lett, könnycsordító bánat.

Konok maradtam, nem adtam a váram!

 

Sírtál, tomboltál. Jött az anya-szigor,

lendült szaporán, fel-le járt keze.

Fájt, hogy miattam püfölt vele.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.26. @ 19:57 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.