Czirják Jolán : Szomorú ?szel?

?szül? tincsei homlokába hullnak,
fáradt szemébe könnycseppek tolulnak.
Lángoló szerelmét elfeledni készül –
hiába fáj, mégis itt hagyja végül.

Nem érzi már perzsel? tüzét a vágynak,
kih?lt helyére befészkelt a bánat.
Téli éjszakákon álmait fagyasztja,
s bel?lük ébred fel jöv? tavaszra…

Legutóbbi módosítás: 2012.09.26. @ 18:35 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"