Boér Péter Pál : Jó szelet

 

 

 

 

Fogalma sem volt főúri származásáról, sőt az egész világ gomolygó titokba burkolózott előle, hiszen kevéssel azelőtt jött a világra. Egy ligeteket letaroló forgószél oldalából levált kisebb viharfelhő csipetnyi szelete szelte ki magából.

Ő valójában egy szelet szellőcske, sok-sok kortársával maga körül sodródik a tejszerűn összefüggő, egymásba gomolydult felhődunnák puha ágyán heverészve. Felfelé az éjszaka sötétjében csak füstszerű biztonságcsomagot látott összefolyni, lefelé semmit. Pörgött direkt neki készült felhőágyán, hiszen a világ másból nem is állhat ki. Rokonai, vagy testvérei – nem tudta pontosan, ezt éppoly homály fedte, mint főnemesi származását -, között voltak bátrabbak, akik, mikor a hajnal első sugaraival alulról és oldalról egyaránt megcsiklandozta a felhők pocakját, elkószáltak. Már nem volt sötét, a derengőből lassan világos lett, és a bátor ifjú szellők, akik teli voltak a feltörekvés vágyával – mind

szélvihar szeretett volna lenni – lesuhantak a mélybe, majd visszalibbentek és közölték a leggyávább, és talán legfiatalabb főnemes szellőcskével, hogy alul hatalmas mélység tátong, fölfelé a beláthatatlan vár.

Ha tehette volna megnyomja az orrukat, ekkorát ugyanis nem lehet hazudni. Jól nevelt, épp úgy a semmiből valamivé lett rokonok ilyet nem engedhettek meg maguknak. Oldalra fordult, hemperdült egyet kedvenc dunnaszerű felhőmatracán, majd remegve tekeredett rá, mint orsóra a fonál. A nagy kiterjedésű felhő valamiért összement jó párna méretűre.

Fölfelé öröm volt nézni, az alul kúszó kevéssel előbb még vastag felhők már szétszakadozott tincsek voltak, egyre foszlóbbak. Köztük felismerte az irdatlan és ijesztő mélységet. Reszketett, még jobban kapaszkodott saját, úgy érezte neki létrejött felhőcskéjébe, ami már sem dunna, sem párna, de alig labda méretű volt csupán. Mikor öklömnyire fogyott, a gyáva kis szellő – sosem értette meg, hogy mitől – lecsúszott róla és elkezdett zuhanni a tátongó mélybe.

A többiek jobbra, balra cikáztak, készültek a nagyszabású, egyszer majd igazi viharrá teljesedő életre. Ő mozdulatlanul zuhant a neki rémségesnek tűnő Föld irányába.

Nem volt sem szíve, sem agya, gondolkodni is csak pici szellőként tudott, mégis szinte dobolt benne az, ami akár szív is lehetett volna, és a nemlétező idegrendszere is minden irányba rezonált. Lihegett a félelemtől egyre szaporábban, s már a föld közvetlen közelében vette észre, hogy jobbra, balra suhan. Nagy levegőt szívott és tudatos fuvallattal váltotta fel a szapora légzést.

Hogy, hogy nem, bátortalansága röpke idő alatt szűnt meg, mikor rájött, hogy nem a mélység, a felhők sem, hanem ő a levegő ura.

Így aprócska szellőként megszívta egyre növekvő belsejét és a benne eltelt nyugalom kiűzött minden félszet.

Már zúgva suhant a lágy libbenést felváltva, gyávasága messze tűnt, nem is emlékezett rá, és bátran zúgva hasította egyre nagyobbra dagadva az otthonául kapott levegőt. Vihar lett belőle, tombolt, elnyelte társait, és nemesi címéhez méltóan tarolt szerte szét.

Senkire sem haragudott, nyugodt belsővel tette a dolgát és eközben megszámlálhatatlan apró szellő leszakadva róla került az önálló létezésbe, akik még nem tudhatták saját főnemesi származásukat. Egyesekből sosem lett igazi, rangjukhoz méltó szellőn túli, mások akaratlanul követték a nekik kijelölt utat.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/