kenyérbél-álom foszlik
törtük szereted a meleg kenyér
ropogós sarkát a serclit
mint két hányaveti egér
nem érdekelt senki
az sem hogy anyámnak nem jutott
a kenyérjegyre kukoricakenyér
a héja fényes
ropogós és édes
a hólyagos sárga bél
nem tapadt a szájpadláson
pedig oszthattuk volna
akkor több marad
vagy vitrinbe tabernákul’ba zárva
nyálcsorgató szemkopogó imádat
tárgya lehetett volna több napig
míg a lopakodó penész
vagy alattomosan szikkasztó meleg
bekebelezte volna a felét
most amikor a cs?rös álom fejbever
valami sivatagi szomjú kép
dereng fel horkol s továbblép
a homokdomb kukoricakenyér-sárga
felismeri a nagyanyámat
a kenyértörés kiéhezett árvasága
s ketten ballagunk a csontjai a szél
alatt zizeg a homok hozzám beszél
képzeletembe f?z hársfateát
magunkszedte sárga törékeny virág
egy szélroham csattan ajtó és ablak
kenyérbél-álom foszlik
korgó gyomorral aludni nem hagynak
felh?ket kerget a hold oszlik
az éj és minden kegyes kísért? álma
