Kép: Faragó Endre – Csendélet…… Ezzel a verssel nagyapámnak Faragó Endre fest?m?vésznek szeretnék mementót állítani.
Faragó Endre fest?m?vész (kés?bb a sors és a politika szeszélye folytán plakátrajzoló) jámbor, senkinek sem ártó, csak a családjának él? ember volt. Egyetlen „b?ne” zsidósága volt – és ez az életébe került.
Munkaszolgálatosként t?nt el – nyughelye ismeretlen.
Faragó Endre fest?m?vész (kés?bb a sors és a politika szeszélye folytán plakátrajzoló) jámbor, senkinek sem ártó, csak a családjának él? ember volt. Egyetlen „b?ne” zsidósága volt – és ez az életébe került.
Munkaszolgálatosként t?nt el – nyughelye ismeretlen.
Nagyapám köddé vált a széllel,
?sz vitte karján szótlanul
– szegény nem tudta, ez már a vég –
ecsetje végleg megpihent,
hová ment, ott már nincs az úr…
Vezették olajbarna álmok,
vásznára festett díszletek,
mozaikfantáziát mázolt,
majd kezét lefogták zord, rideg,
jeges szív? szörnyetegek…
Nagyapám szélbe szórta álmát,
valahol messze fut vele az ?sz,
rég nem rajzolja gazdagok plakátját,
elhamvadt minden, mi még rá várt,
nyughelyén csak hiány id?z…
– s fölé a porba rajzolgat az ?sz –
Legutóbbi módosítás: 2012.09.23. @ 17:20 :: Havas Éva