Milyen nagyszer? a test, mit az Isten az anyaméhbe
fest és aztán hagyja, hogy nagyságát, kontúrjait az
id? csiszolja majd – alakítsa értékeit szerelem, dac,
öröm s a jaj. Félkész termék az ember s ki mondja;
Egész vagyok. – még fél se tán, de majd rájön erre
is, amikor a halál kivájja mind a két szemét, bezárja
ajkait a hang el?l a föld, s milliónyi festmény születik
újra, mi hús-vér testet ölt. Dédik és ükök maradnak
mégis mindörökre itt, faágak háncsai: karok – sz?nnek
akaratok, távolodnak világi testamentumok s egyhelyben
hajladoznak ?k, kik mégis csak rabok. El?ttem kortárs
csontváz képkeret, mellette hajcsomó-ecset s egy árva
percen fémgy?r? mereng a földi meghitt másodperceken.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Kőmüves Klára
