Seres László : Dőlésszögeink

 

mit adhatok még

mit várhatsz tőlem

 

látod ahogy rég

karodba dőltem

 

akkor ott érted

hogy beléd haljak

 

most meg hogy éljek

kicsit… magamnak

 

így lett valóság

a mi nagy álmunk

 

s parttalan holtág

fövenye ágyunk

 

vágyaink titkolt

sikolyát mégis

 

fogyó őszi Hold

fényévben méri

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.21. @ 21:33 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.