K.I. – nak
jaj nekem, ha szárnyas szavak
szemem előtt húznak el;
veled szállnék gondolatban,
de hátadra nem veszel.
mennyi mélység, mennyi szépség!
nyomodba nem léphetek;
elbújok hát pince mélyén,
hátha még beérhetek.
savanyú a szőlő – mondják,
nézek addig másfele,
napos oldalt látogatok,
nol’ acerbam sumere.
