Ruder Jana : Ahova a Nap sem lát el…

 

 

Hideg, sötét betondoboz

ahova Nap el sem lát

rejti életed porát

 

márványba vésett betűkre

ujjaim vittek meleget

s egy gyertyaláng…

 

 

(a nyár gerincét szálkásra

hasogatta az aszály,

kérdésfonatok tépelődtek

a kétségbeesés haján –

 

míg esőre várt egy árván maradt fecske

az esték hajlatában kavicsaidat keresve

indulni akartam minduntalan)

 

 

…álltam előtted

a templom tövében,

déli harangszó is  marcangolt belőlem

rideg, nyirkos  betonszobád ajtaja előtt

rám rikácsolt a félelem…

arcomba csapódott a bizonyosság,

csak én suttogok,

a te ajkad néma…

fél évtized hordaléka

esti kavicsainkba szállt.

 

 

Ott, ahova a Nap sem lát el

csontrepesztő  valóság térdepel

csukott szemmel ül  a csend…

 

lábam nyomában várakozik

a megmerevedett

magány 

 

ottmaradt veled

egy fehér rózsába

sírt imám…

 

 

 

 

 

2012. szeptember 14.

 

 

 

Foto: Ruder J.

Legutóbbi módosítás: 2012.09.22. @ 16:59 :: Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 103 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...