grim : Iszonyat

Hogy már láttalak

és ez is egy viszony,

kett?nk között így sz?

hálót a gy?r?z? iszony,

az els? szónál, majd csomózzuk

e kapcsolat bogát,

zárt karunk között húzzuk

meg jöv?nk szembogarát.

 

Lényed, mint kútba

ejtett ima,

csapong bennem és

taszít a döbbenet karjaiba,

önnön börtönöm falára

ablak gyanánt festelek téged,

immár embert?l várva

isteni emberséget.

 

A közös tér minden perce,

kattog bennem, fáradt

ég?n reményt szegecselve,

szememben az álmot 

valósággá szövöm,

míg nézem, hogy a Nap

elbiceg az alkonyba porzó

rögökön.

 

 

Legutóbb szerkesztette - grim