Király Valéria : Visszatérő kép… Ciprus III.

Induljunk tovább, Ayia Napa felé, ha remélhetem a következők szerint… “Az útról hazahozhatsz egy és más élményt, föltéve, hogy azok már akkor is veled és benned voltak, mikor otthon a vonatra szálltál.”
(Kosztolányi Dezső) *

 

 

Ha a halászkikötőből felfelé gyalogolva még kezedben az üres pohár, s egy felhevült lendülettel nem hajítottad a tengerbe, nos, akkor biztos lehetsz benne, hogy újratöltik — és megkönnyítve álombamerülésed — nyugovóra térhetsz. Ne is gondolj Shakespeare művére, az Othello-ra, mely Ciprus törökök által megszállt északi részén, Famagustán játszódik. Felejtsd a szerencsétlenül járt velencei mórt, aki szenvedélye és Jago ármánykodásának áldozataként megölte szerelmesét, Desdemonát. Megérzed majd, hogy a szigetet a szerelem atmoszférája lengi körül, engedj neki, és öleld a szerelmed emlékezetesen… „A híres Othello napja leáldozott már!”

            Amikor kel a Nap, ideje, hogy a sziget keleti része felé induljunk. A jól kiépített autópályán haladva nem kell bemennünk a nagy városokba. Elhagyjuk Paphost és érintve Limassolt, Larnacát máris Ayia Napa felé tartunk. Az út hosszú ideig a sziget belsejében vezet.

            Az autópálya mentén, a jobbára sziklás, köves, alig megművelhető talajon a száraz legelőkön lovak, tehenek, de főként kecskék, bárányok keresgélnek holmi zöld emészteni valót, és néha megcsapja orrunkat a disznótartás jellegzetes bűze is. No, ilyenkor jó, ha feltekerjük az ablakot.

            A dombtetőkön, a rengeteg szélkerék láttán óhatatlanul felmerül bennünk, hogy milyen komoly munka az itt élők és a turisták által is kedvelt sok salátának való megtermelése és a nagy városokba szállítása. Kora reggel piacnapokon látni is a falvakból megrakott teherautóval a helyi piacok felé tartó ciprusiak hosszú sorát.

            Narancs-, citrom- és a nem kívánatos kosztosok ellen védőhálóval letakart banánültetvények terülnek el a völgyekben. Kiváló élelmiszerek alapanyaga ez a sok citrusféle. Hatalmas fóliák alatt termesztik a zöldséget, amik másfélék, mint az itthoniak. Nagyra gömbölyödnek a burgonyák, a sötétzöld paprikák is nagyobbak és kevésbé húsosak, mint nálunk, a hatalmas paradicsomok pedig inkább sárgák, mint pirosak.

            Szinte a tenger fölé kerülünk az autópályán, ahol ezüstkékben csillan meg a hatalmas víztömeg, hófehér kisebb-nagyobb — a turisták élményeit szebbé tevő hajóval. A látnivalókra figyelve lassan csordogálunk Ayia Napa belvárosa felé.

            Az utak mentén és az autópályák nyomvonalában szemet gyönyörködtető, szabadon növő virágok pompás színkavalkádja a városban is folytatódik. A kertekben, a városi parkokban a nálunk is honos virágokat olyan növényfajták tarkítják, melyekre nekünk szavunk sincs. Gladiólusz, orchidea, liliom, jácint, nárcisz, tulipán, ciklámen minden mennyiségben, és a leanderek itt csodálatos színekben fává magasodnak. Hatalmas pálma és fügefák. Az itthon cserépben nevelt fikusz, itt fa nagyságúra nő a kertekben.

            E sok szép szín ellentéteként — a mediterrán vidékekre oly jellemzően — az éttermek és lakóházak között váratlanul szeméthegyek bukkannak fel, és rengeteg — néha gyönyörű, fajtatisztának tűnő — igencsak öntudatos macska lustálkodik a padokon, napfénytől átmelegedett köveken.

            Irány Ayia Napa belvárosa. Ez a nagyon kedves dimbes-dombos városrész, ahol az egymást érő éttermek, növények lepte, gótikus romok és előadásra váró színpadok között tovább tobzódik a virágözön.

            Ayia Napa neve azt jelenti: Erdei Miasszonyunk, de a hajdani erdő helyén ma már luxusszállók tucatjait találjuk. Magja egy, a város nevét viselő, a tizenötödik század közepén épített gótikus stílusú kolostor. A nyolcvanas évek elejétől ökumenikus célokat szolgál. A kolostor szabadon megtekinthető és érdemes is rászánnunk az időt. Kváderkövekből kirakott falai, gótikus ívei a középkort idézik. A velencei időkre emlékeztet egy kupolás tető alatti nyolcszögletű kút a kolostor udvarán.

            A hagyomány szerint egy Famagustán élő, velencei származású, előkelő család lánya, a szülei által erőltetett házasság helyett inkább a kolostort választotta; rá emlékeztet ez a kút.

      

            Házasság… A ciprusiak a házasságkötést vasárnap tartják és különlegesek az esküvői szokásaik… A szertartás előestéjén a pap megáldja a kitett matracot, és egy kisfiút háromszor végiggörgetnek rajta.

            Ezen a napon szinte biztos, hogy belebotlunk egy esküvői felvonulásba, amint valamely szép emlékű templom kertjében, vagy történelmi romoknál fényképezkednek. A menyasszony hosszú hófehérben, előtte, mögötte pedig rózsaszirmot szóró, sok kicsiny és nagy koszorúslány kékben, rózsaszínben, és fiúk sötét ünneplőben. A férfiak szintén sötét öltönyben, nyakkendősen, márkás hatalmas autókkal. Ezután a násznép bevonul valamely ünnepélyesen megterített étterembe, s ott ajándékaikkal a nászpár elé vonulnak. Családonként köszönti őket a felnőtt és gyermek vendégsereg.

            Jó ideje divat, hogy a tengerparti sokcsillagos szállodákban tartják esküvőjüket a jobbmódú orosz, és ki tudja még milyen nemzetiségű, luxusra vágyó párok, nagy násznéppel, különleges kalapokban, végtelenül színes ruhákban, s így — európai szemnek néha maskarának látszóan — fényképezkednek a sziklák tetején — háttérben a végtelen Földközi tengerrel.

            A húsz évvel ezelőtt még csendes kis üdülőváros egy része ma már szórakoztató ipari centrummá vált. Élményparkok, izgalmas játékokra alkalmat adó vidámpark, rengeteg turista és disco, disco, disco — villódzó fényreklámokkal, üvöltő zenével, dübörgő basszusokkal.

            A nappali fürdőzés után vacsorázni és átforrósodott testét hűsíteni vágyó turista a tengerparton, vagy a város kolostor körüli részén talál még csöndes teraszt, ahol békésen múlathatja az időt késő éjszakáig — élvezve a forró nappal utáni, langy esti levegőt — egy pohár ital mellett, s ahol esetleg csak egy fiú pengeti gitárját finoman, John Lennon dalát játszva.

            Ha kigyönyörködtük magunkat a belváros, e lassan csak kis talpalatnyi finom hangulatot sugárzó részén, s kellőképp átforrósodott a testünk, ki ne hagyjuk azt a bizonyos tengerpartot, ami oly sok, egyszer már itt járt utazót visszacsábít ebbe a kedves városba. 

            A valahavolt nádason át turisták által taposott vörös bauxit utat már rég sétánnyá szélesítették az impozáns tengerparti szállodák építtetői, így tiszta papucsban jutsz le a tengerpartig… és akkor, ott megállsz.

            Strandtáskád a válladon, s mielőtt levennéd a lábbelid, csak állsz! Négy kilométer hosszan elterülő káprázatos, meseszép, hófehér homokos tengerpart, garantált szikrázó napsütés; és igen! Sok ember! Mindenféle náció, nem sorolom… — és igen! Víg kedély, ami feltartóztathatatlanul átárad rád is. Hirtelen nincs más vágyad, mint ledobni a törülköződ a több lábnyira süppedő fehér homokba, és már szaladni is a víz felé.

            Persze, pár másodperc múlva rájössz, hogy messze még a tenger, érdemes inkább papucsban maradni, vagy nagyon szedni a lábad, mert a homok elviselhetetlenül égeti a talpad. Aztán leérsz a vízhez. Előbb csak mész a parton… gyalogolsz, jól esik lábadnak a hűs. Nézed az tengert és élvezed, ahogy talpad a nedves homokba süpped, a hullámok ütemes csobbanását a bokádon, majd engedsz a csábításnak, s irány a mélység. Sokáig kell menned, lassan mélyül, de a víz oly tiszta, mint az üveglap. Lelátsz a tenger mélyére és élvezed ezt a türkizkék átláthatóságot. Feldobod magad, és fenntart. Két kezed szét, bámulod az égboltot, élvezed, hogy hullámzik a tested, hogy egy lettél a tengerrel. Aztán, ha nem jönnek a nagy hullámok — mert néha szeles időben jönnek ám veszedelmesen — ütemes csapásokkal, úszó tudásod szerint, csak mész egyre beljebb, míg elhalkul a zaj, csak te vagy és a tenger. Ekkor, no, ekkor jön rád a vágy, hogy lemerülj. S ha szeretnéd ezt, minden nap megteheted, mert a tenger élővilága felfedezhetetlen gyönyörűségeket rejt. Aztán eljön a pillanat, hogy megérzed, itt maradnál, akár örökre, s ezentúl visszamész!

            Mész nappal — egyesülni a tengerrel, és mész hajnalban és késő este —, amikor még nincsenek emberek a parton — letüdőzni a sós levegőt, pihentetni szemed a távoli látóhatáron. Ledobod a felsőd egy napozóágyra és nekiindulsz… Futsz a négy kilométer hosszú nedves talajon oda-vissza. Melletted, hol jobbról, hol balról a tenger, mely ilyenkor csöndes, szél sem rebben, sima a víztükör, apály van.

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=ciDZGw5qmqU

Legutóbb szerkesztette - Király Valéria
Szerző Király Valéria 40 Írás
"Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek." [Móra Ferenc]