Míg gyümölcsillatú kerted járod,
Köntösöd sokszínű foltjába
Zizegő bogáncs kapaszkodik,
De körülötted zöldell a sarjú,
S az ég tűző fénye elvakít.
Dió koppan lábad elé, s mire
Lehajolsz érte, elrejti sok-sok
Barna levél, késett almavirág
Nyílik egy csupasz ágon,
Megérint e bűvös ábrándvilág.
Varjú rikoltoz kárörömmel,
Megborzongsz, köntösöd
Lyuggatja millió dérszilánk…
Rádőlsz az első fagyos halomra,
Álmodban virágzik az almaág.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.23. @ 09:53 :: M.Simon Katalin