Sonkoly Éva : Ringatom magam

Kép: negis_ art

Az a percnyi boldogság, mit adtam,

cserében a megoldhatatlan, örök hiány.

Kongó, üres percek, bánata a létnek.

 

Valami kell helyette, kutattam éji – varázsban,

én bolond, csak vagyok céltalan.

Az a parázs elveszett, e világban mit is keresek.

 

Kellene egy tekintet. Kértem, nem ígérted.

Valahol messze jársz, hiszem: visszatalálsz.

Ringatom magam szavakkal, várakozással.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.22. @ 16:49 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"