Bakkné Szentesi Csilla : diszharmónia

http://youtu.be/adF1_Xz1VuU

Egy sötét sarkon vártalak,
villództak árva házfalak
a lámpák szünetjelében.
 
Tömjént sodort a szél felém,
az est lerészegült, kimért
sóhajjal legyintett képen.
 
Lehet zenélt vagy sírt a sín,
míg ívén átbucskázó kín
követett nyomodat félve.
 
Most újra ég a lámpasor,
a fénye fákon áthatol,
árnyékom szökik az égbe.
 
Míg kart a karba nap sem ölt,
mi lesz, ha majd a meggyötört
estek is egymásba érnek…

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.