Böröczki Mihály - Mityka : Szégyen

2012.09.24. Böröczki Mihály - Mityka Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

A szél, a bokrok, fák, a fű,

a gémeskút, a hegedű,

a víz, a part, a föld, a kő,

 a vasbeton, a nádtető,

a templomcsönd, a nyers hideg,

a nyugalom, a nyűtt ideg,

a szántóföldek, a hegyek,

a tanyák, lakótelepek,

a gramm mosoly, a tonna gond,

mind összeáll, mind rögre bont,

mind létezés alapfokon,

hol minden mindennel rokon,

s úgy szégyellődik a bolond,

mint verssorom végén a pont.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.24. @ 07:53 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.